Anyák napja

Sokat készültünk az anyák napi ünnepre! Nehéz volt titokba tartani Mami és Anyu előtt a verseket, énekeket!

Kedves mondatokat írtunk az anyukánkról. Előfordult, hogy mosolyt csaltunk a vendégeink arcára! Nem tudjuk, miért... Pedig csak ezeket olvastuk fel:
"Anyu jó vicceket mond."
"Anya este kakaót ad, mindig hoz csokit."
"Sokat trambulinozok vele."
"Facebook-on ír."

Tündi nénivel informatikán szép rajzokat szerkesztettünk.

Bevallhatjuk, melyik versek voltak a kedvenceink?

Az egyiket Gábor szavalta:
Fecske Csaba: Titok

Ha tudnák a gólyák,

amit én tudok:

hogy a baba kórházban készül!

De hát ez titok!

Nem mondom senkinek,

mert ha megtudják a gólyák,

még anyának is,

még anyának is

kikotyogják!

A másik nagy kedvencünket Anzsi tanulta meg:

Orgoványi Anikó: Anyu ölében 

Ha Anyu ölében ülök, elmúlik a mérgem.

Nem dühít már,

hogy Éva nem adta kölcsön a szagos radírját,

hogy a barátnőm azt mondta rám: "beképzelt majom",

hogy Zoli megint másnak cipelte hazáig a táskáját.

 Anyu ölében ülni megnyugvás, öröm.

 Kár, hogy nemsokára kinövöm!

Sok ajándékkal kedveskedtünk az ünnepelteknek:

A legnagyobb ajándék pedig az volt számunkra, hogy láthattuk az anyukák arcán tükröződő szeretetet!

Arborétum Pákozdon és az Ingókövek

Az arborétumban tájfutást rendeztünk. Egyik állomástól a másikig szaporán szedtük a lábunkat. Az erdei állatok elbújtak előlünk, mert ahogy meghallottak minket, azt hitték, hogy vadmalac csapat csörtet az ösvényeken. Ezért is nem láttunk például egyetlen elefántot sem. Mondta is Vivi, hogy azok nagyon félénk állatok, ilyen zajban megriadnak, és elrepülnek a fülükkel.

Láttunk pici vadlest, Kristóf felmászott rá, de mégsem látott pici vadat.

 

És hát persze, hogy siettünk az arborétumban, Viki néni, hát még el kellett mennünk az Ingókövekhez! Nyilván ott is csak a rohanás várt minket, mert itthon meg anyáék vártak.

Néhányan úgy gondolták, hogy elfáradtak, pihennének, ennének, de a kis partizáncsapat azért felfedezett egy-két követ:

A buszút visszafelé rövidnek tűnt, mert úgy elpilledtünk, hogy elnyomott bennünket az álom. Az egyik percben még Pákozdon voltunk, a másik percben már a Kondor sétánynál!
Anya, te voltál már itt? Figyelj, vigyél el egyszer kérlek!

Hajókázás a Velencei- tavon

Nagy élmény volt a Velencei- tavon hajókázni. Hiába aggódtál Anyu, nagyon biztonságos volt. Sajnos sem bálnával sem cápával nem találkoztunk! Pedig az izgalmas kalanddá válhatott volna! Az egyik hajós bácsi tartott nekünk előadást a tóról, az élővilágáról.

A hajóút során Brigi nénit egyáltalán nem láttuk. Nem is tudtuk, hogy ő vezette a hajót!