2012. április 21., szombat

Saját mese: Egerek gyűlése


- Sziasztok gyerekek!- bújik elő a paraván mögül egy aranyos kisegér.
- Szia!- köszönünk neki illendően.
- Nem láttatok erre egy macskát?- kérdezi a kis cincogi félénken.
- Nem!
- Akkor előhívhatom a barátaimat?
- Igen!
- Sziasztok!- bújnak elő szépen sorban a félénk egérkék.
- Sziasztok!- köszöntjük őket illendően.
- Ide jár hozzátok Vivi?
- Igen!- felelünk büszkén.
- Úgy hallottuk, hogy jól tanul! Nagyon éhesek vagyunk. Nincs nálatok véletlenül egy kis sajt?- kérdezi az öt kisegér.
- Nincs- felelünk szomorúan.
- Nem merünk kibújni az egérlyukból élelmet szerezni, mert nagyon félünk a macskától!
- Most mit csináljunk?- tanakodtak.
- Hívjunk egy kutyát, aki elkergeti a cicát!- kiabált az egyik egérke.
- Hívjunk ide egy rendőrt...
- Inkább egy sintért!- kiabáltak egyre.
- Ne! Inkább kössünk a macska farkára egy lufit. Ha az kidurran meghalljuk, hogy jön felénk!
- Akasszunk a nyakába egy telefont!
- Akasszunk a nyakába egy táblát!
- Akasszunk a macska nyakába egy csengőt!- javasolta a legöregebb, legbölcsebb egér.
- Igen! Jó ötlet! Nagyszerű!- helyeseltek a társai.
- Ki fogja a cica nyakába akasztani a csengőt?- kérdezte a legidősebb egér.
Erre a feladatra senki sem vállalkozott a hős egerek közül. A macska viszont felfigyelt az egerek gyűléséről kiszűrődő zajokra és egy harapással felfalta az egész csapatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése