Szavalóverseny

Már hetek óta a szavalóversenyre készültünk. Azokat a verseket, amiket Viki nénitől kaptunk, otthon magoltuk be Anya és Apa segítségével. Szerencse, hogy a szüleink figyelnek ránk és segítenek nekünk, mert mindannyian nagyon szépen, helyesen, pontosan megtanultuk a verseket. Be kell vallanunk, hogy legjobban Beni verse tetszett nekünk, ezért az osztály minden tagja szépen lassan megtanulta ezt a költeményt:

Fecske Csaba: Este

Anya hazajön: kapok egy puszit,

 apa hazajön: újabb puszi

 és egy barack a fejemre.

 "Jó voltál?" - kérdezik,

 és én bólintok.

 "Mindent megettél?" - kérdezik,

 "Mindent!" - mondom, pedig

 nem is igaz, mert az óvó nénit

 sem ettem meg, a hintalovat sem,

 a labdát sem és az ajtófélfát sem,

 a nagymamát sem, tudhatnák már,

 mégis mindig megkérdezik.

 Fürdés után ágyba küldenek:

 "Álmodj szépeket, nyuszikám!"

 De én nem alszom el, csak

 a szememet hunyom be.

 Hogyisne! Amikor minden

 éppen ilyenkor jut eszembe,

 később a szememet is kinyitom,

 csakhogy akkor már álmos vagyok,

 hát lecsukom újra,

 de most magamnak alszom el!

A nagy napra sokan lebetegedtek, így nem mérethették meg magukat a versenyen. Sajnos Viki néni kislánya is elkapott egy csúnya vírust, így fájó szívvel maradt távol és drukkolt nekünk otthonról. A versenyzőink bátran, magabiztosan, hibátlanul mondták a verset. Még Tomi sem mosolygott, amikor ahhoz a részhez ért, hogy: 

 "Dühös vagyok, dühös vagyok,

 igenis, hogy dühös vagyok!"

Laura olyan kedvesen, pontosan és nagy átéléssel szavalta a verset, hogy ő lett az első helyezett. Mivel az ő versét is megszerettük, ezért lejegyezzük:

Osvát Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése

- Hol a zoknim?

Hol lehet?

Megették az egerek?

Már mióta keresem.

Sehol, sehol nem lelem.

 

Ó, te bitang!

Megvagy végre!

Felmászott a hintaszékre!

A cipőmre tettem pedig.

Milyen rosszul viselkedik!

 

Hát a cipőm, cipőm hol van?

Világgá ment nagy titokban?

Vagy csak bújócskázik velem?

Nosza, őt is kereshetem!

 

Megvan! Megvan!

El sem szaladt.

Itt kuksol, ni,

az ágy alatt.

Előkerült, de hogyan?

Piszkosan és porosan!

 

Jaj, a szoknyám,

rakott szoknyám!

Te is szégyent hozol csak rám!

A földön van a helyed?

Mondd, ki tette ezt veled?

 

A szél fújt le

vagy ki más?

Nem, nem, a szél nem hibás!

Még csak be sem surranhatott,

úgy bezárták az ablakot.

 

Szép szalagom milyen gyűrött!

Ilyet többé el nem tűrök!

Mért nem mondta nekem senki,

a hajamból vegyelek ki?

 

Tűvé tettem szobám, ágyam,

amíg mindent megtaláltam.

Mit is tegyek?

Hova legyek?

Mennyi gondom van veletek,

ti mihasznák, rendetlenek!

 

Kivasalom szalagom.

Libeg-lobog hajamon.

Cipőm ragyog, mosolyog rám.

Leporolom rakott szoknyám.

Ennyi munka! Alig győzöm.

Csoda hát, ha zsörtölődöm?

Hű, ez nagyon hosszú! Laura, hogy tudtad ilyen ügyesen megtanulni...?!