Művészetek Palotájában

A nagyok csak azt mondják, hogy a MUPA.
Mi csomó dolgot megtanultunk erről az épületről:

• van benne egy múzeum, az a neve, hogy Ludwig Múzeum,
• van egy színházterme, az a neve, hogy Fesztivál Színház,
• és van egy óriási hangversenyterme, a neve Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.
• Különböző fából készültek a burkolatok, de azt már elfelejtettem. 
• Óriási az orgona. Az pedig egy hangszer, a tanítónénik megígérték, hogy eljövünk majd meghallgatni.
• Le lehet engedni a hangversenyterem tetejét, és ki lehet nyitni az ajtókat, ha azt akarják, hogy máshogy szóljon.
• A székek háttámláján lévő üléshuzat azért van, hogy a próbák alatt olyan legyen az akusztika, mintha már közönség ülne benn.
• És a többi, ésatöbbi, stb, nem sorolom, tessék, itt vannak a képek.

A legfontosabb: egy óriási CSIGÁra mentünk fel mindenekelőtt!

 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Tetőterasz előtt

 Hát, ilyen kicsik vagyunk.

Állat(kert)i!!!!

Azt találták ki a tanító nénik, hogy nekünk is látnunk kell a vombatot. Néha tök jó ötleteik vannak. Ez az állatkert például pont nekünk való dolog!

Voltál már az állatkertben? Elmondom, hogy kell odamenni: busszal mész a végállomásig, onnan metróval 10 megállót, onnan kisföldalattival sokat, és már ott is vagy! 

Vízimadarak

 Színes elefántszobrok

 Denevér. 

Ööö, itt azért eléggé féltünk, mert olyan alkonyati fények, vagyis inkább sötétség volt.

 Vombat!!!

Ezért jöttünk. Persze, alkonyati, üreglakó állat, úgyhogy alig láttuk őket. De akkor is megérte!

 Fókashow

Leginkább ez tetszett.

Riszálták úgy is! (makik)

 Gorilláék

 Moto-moto

  

Mikor jövünk újra?

Mikulásra várva

Nagyon szeretünk kézműveskedni! Papírgurigából aranyos Mikulásokat, rénszarvasokat, mackókat és nyuszikat gyártottunk.

A szőnyegen körbe- körbe járva megröptettük a Mikulásokat, hogy mielőbb megérkezzenek ajándékokkal megrakodva.

Váratlanul kétféle ajándékot is kaptunk. December 5-én egy csomagot a jó öreg Mikulás váratlanul belecsempészett az irattartó papucsunkba. Talán nem tudja, hogy nem holmi rossz papucsba, hanem a kitisztított csizmácskánkba kell tennie? Egyre feledékenyebb szegény! (Ezt az ajándékot a Horvát Kisebbségi Önkormányzat kérte tőle.)

A másik ajándékot december 6-án a 2. óra után csempészte be a cipős szekrényekbe. A mi nem kis örömünkre! Anyuéknak vittünk ugyan a csomagból mutatót, de az egyszerűbb hazaszállítás érdekében inkább a pocakunkban cipeltük a sok édességet.

Sportverseny - december 5.

Györgyi néni (aki a másodikosok tanító nénije), vetélkedőt szervezett nekünk.

Kíváncsian vártuk a versenyt.

Három csoportba osztott bennünket. Csatlakozott hozzánk az 1.a és a 2. osztály is.

Vidáman, gyorsan és pontosan hajtottuk végre a feladatokat. Szaloncukrokat dobtunk a bójákba, amik képzeletbeli kémények voltak. Tobozokat tettünk a fenyőfák alá. Nagy hógolyót görgettünk szlalomozva. Karikába pattantunk és így szánkóztunk végig a pályán. Sokat futkároztunk. Györgyi nénitől mindenki kapott szaloncukrot. Még a tanító nénik is, pedig ők nem is szaladgáltak csak fényképeztetek bennünket..

Kata

Óra végén vagy szünetekben jut időnk Katával játszani. Kata  interaktív tananyagot gyakoroltat velünk. Ha meglátjuk vagy elbúcsúzunk tőle, akkor mindig köszönünk neki.. (- Szervusz Kata!)

A gépünk kicsit lassú, ezért azt gyanítjuk, hogy Kata sokat lustálkodik. Ilyenkor elénekeljük neki a "Pál, Kata, Péter, jó reggelt" kezdetű dalt.

Két állatka segít minket. A maci brummog, ha valamit elrontunk. A nyuszika pedig kettőt tapsol a fülével, ha jól oldottuk meg a feladatot. Ilyenkor mi is vele tapsolunk.
Miután bejelentkezünk a programba, sorban állunk és egymást után oldjuk meg a feladatokat. Egyszer Kristóf az egyik feladattal bíbelődött. Sokszori türelmes próbálkozás után sem bírt a feladattal. Vivi, aki mögötte állt, várta már, hogy mikor kerül sorra. Csóválta a fejét és azt mondta: brum, brum, brum...